El cesto

PRIMERO se toma una mimbre,
y se la pone en agua, para que pierda altanería, se haga dulce,
mandible, y tenga amor;
luego se la trenza como un sueño,
y, cuando ya está hecho el cesto,
puede ponerse en él la ropa blanca,
unas frutas rojas, doradas, o un gatito.
A veces crujirá en la noche;
pero así se hizo el mundo,
y así, a veces, se lamenta. (p. 195)

El azar nos ha dado este poema de las Elegías menores de José Jiménez Lozano y de pronto se nos ha convertido en una especie de divisa o motto del blog. Así que lo hemos traducido enseguida al húngaro. Habría que avisar al autor.

ELŐSZÖR végy egy fűzfavesszőt
tedd vízbe, hogy megszabaduljon
kevélységétől, lággyá váljék
hajlékonnyá, megteljen szeretettel
aztán fond meg, mint az álmot
s ha kész a kosár, beleteheted
a tiszta ruhát, piros és arany
gyümölcsöket, a kismacskákat.
Néha majd nyikorog az éjszakában
de hát így készült a világ
és néha így panaszkodik. [+]